Matyarisztan

Hátakko száálem. Neven van denemondom meg, csak a nikket. Azmeg habibi, má jó rég. Hivjá igy majd. Jórég vatyok itt, és sok féle marhaság történt mek gözben, Előre mondom van sok kotsog akit útállok, meg eza sokk hüjje ékezetek, ezek mérvannak, soha nem lehet látni, mit kel leírnom, mer hoszu, meg rővid, meg mittomén...

Itt nálad sokabarom. Engem mennagyon csippantenek, csak hamá mekismernek, mer aszondják hoty messziről hótra útynézek ki , mint egy ROMbucmAn, csak az a külömség, hogy mi dolgozunk, meg mosakszunk is. Lopni se szoktunk, merazér nálunk ráütnek a kezedre... Kardal.

. Először amikor monták, asztan meg rohögtek, nemtuttam, hogy ez jó nekem, vagy nemanyira. De aztán megis ismerkettem egy párral, amikor az öcsére vigyáztam, mer apujék nemvóótak, és bejöttek a Rómák azablakon a szőnyegekér. A  legsötétebb még csokit isadott, hogy nemkekiabáni, ugyis biztosítva vannak, meg a apujék úgyis televannak, meg egyem csak nemsajnálja, mer a bótot is fenyomták. Akkor még nemtuttam, hogy ezek nem a
zenészek, hanem a másik evólúzsön, a  megélhetési. Állítólag ezekbő van mostan nagy felhozatal. Tavasszal vóótam otthun, csinátam pár képet, és ha nemvatyok túlhuje, akkor felutalok párat a Blogra.

Csá Habibi